Már majdnem azt írtam, öregség ellen, holott az, amit akarok, öregkori beszédesség helyett inkább ide írjak, ez nemigen zavar senkit.A legokosabb öregek is sokkal többet beszélnek, mint kellene. Még rosszabb, hogy valamikori imponálóan bölcs emberek az idők múlásával, locsogó, idegesítő szófosókká válnak és a maradék bölcsességüket sem képesek megcsillantani. Remélem, megszokom ezt, és ideöntök minden felesleges gondolatomat, mert azért a legnagyobb hülyeség is egy ember gondolata.
Olyan is van, színészek és átlag férfiak általában, akik, mint egy színpadon ágálnak, mindenhová becédulázott bölcsességgyűjteményekkel, vagy verseskötetekkel mennek. Iszonyú. Hiába szépek a gondolatok, melyeket citálnak, visítani kell tőlük.
Most igérem, magamnak, hogy fáradásig locsogok itt, összefüggéstelenül, ha éppen, és megpróbálok szófukar öreggé válni.
Az is lehet, hogy hiába igérem, mert az agyam mást diktál majd. Azért próbálom megszokni ezt a firkálást, hátha megmenti a környezetemet tőlem.
Az utókor majd elemezheti - ha megtalálja - sikerül-e a tervem. Nem az utókor, milyen nagyképű közhelyeket vagyok képes írni, hanem az utódaim.
Elhatároztam, hogy nem törlök, csak kijavítom, ha észreveszem a hülyeségeimet.
Ma keveset beszéltem, egész nap régi emlékeket nézegettem, egyszer talán neiálloik leírni mi mindent, hogy el ne mondjam a gyerekeknek. Majd innen megtudják, ha akarják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése